Közel huszonöt évig a körülményeket okoltam a szerencsétlennek vélt történésekért, és meg sem fordult a fejemben, hogy akár én is változtathatnék a helyzeten. Vakon hittem abban, hogy egy költözéssel minden megoldódik, az egyik barátnőm viszont nem volt ennyire optimista. Olyasmit mondott, hogy előbb én kellene változzak… Persze, hogy nem esett jól, de ma már igazat adok neki. 

Lassan tíz éve Temesváron (F. R. S. – facebook.com/barangolofarkasok)

Az elmúlt öt-hat év szinte másról sem szólt, mint a félelmekkel, gátlásokkal való szembenézésről, és nemegyszer olyan mélységekben találtam magam, amelyekről sohasem hittem volna, hogy léteznek. Többször is vissza akartam fordulni, mivel kényelmesebbnek tűnt az alig langyos, poshadt vízben ücsörögni, mint tükörbe nézni. De szerencsére nem álltam meg az ismeretlen, néha félelmetesnek tűnő úton. Még akkor sem, ha a közvetlen hozzátartozóim legtöbbször nem díjazták a következményeket.

Ezen a blogon egy-egy pillanatképet villantok fel az önismereti útról, és igyekszem rávilágítani arra, hogy miért érdemes ledönteni a saját korlátainkat. Nem lesznek tudományos szövegek, csak egy harmincöt éves nő meglátásai, amelyek talán másoknak is löketet adnak a változás, változtatás felé.

Farkas-Ráduly Melánia