„Valaki felnevetett… csak fátyolos emlékeim vannak, valószínűleg édesapám sütött el egy poént. Kíváncsian méregettem a felnőtteket, még az általában mogorvának ható arcokra is mosoly ült ki néhány pillanatra, jólesett köztük lenni. December 21. volt, a falu védőszentjének, Szent Tamásnak a napja. Anyai nagyszüleim múlt század elején (vagy közepén) épült házában gyűlt össze a család már sokadszorra, mintha mindenki várta volna, hogy újra együtt ünnepeljünk. Alacsony termetű nagyanyám, Bíró mama rótta a métereket a szobától a konyháig és vissza, előételt, kocsonyát, illetve sült húst is varázsolt az asztalra; a lányai, Mari nénje, Irma nénje és édesanyám is segítettek neki.