… nem rágódnánk azon, hogy mit gondol más?

… legyőznénk a megfelelési kényszert?

… megtanulnánk nemet mondani?

… meghúznánk a határainkat?

… nem magyarázkodnánk állandóan?

… nem vállalnánk el mindent csak azért, hogy ne sértsünk meg másokat?

… megértenénk, hogy kinek és miért akarunk bizonyítani?

… nem kérnénk bocsánatot mindenért?

… csak olyanokkal töltenénk az időt, akikkel valóban jól érezzük magunkat?

… nem akarnánk mindenkivel jóban lenni?

Néhány kérdésre már tudom a választ... (fotó: F. R. S.)

… megpróbálnánk egy kicsit magunkba nézni?

… nem adnánk kéretlen tanácsokat olyan embereknek, akiket alig ismerünk?

… nem erőltetnénk az akaratunkat másokra?

… nem keresnénk bűnbakot, amikor egy közeli ismerős elindul a változás útján?

… nem azt néznénk, hogy miért zöldebb a szomszéd fűje?

… nem mástól függne, hogy van-e értelme az életünknek?

… nem hagynánk, hogy valaki beszóljon a testsúlyunk, alkatunk miatt?

… elgondolkodnánk azon, ki, miért és milyen szándékkal kritizált minket?

… magunkat (és az egészségünket) tennénk az első helyre?

… nem tűnődnénk azon, hogy erre miként reagálnak mások?

Volt részem benne... (fotó: Gerd Altmann, pixabay.com)

… néha a tükörképünkre mosolyognánk?

… megértőbbek, elnézőbbek lennénk magunkkal?

… felsorolnánk legalább tíz dolgot, amit értékelünk a saját személyiségünkben?

… időt hagynánk arra, hogy megérjen bennünk egy-egy új gondolat?

… naponta legalább három dologért hálásak lennénk?

… észrevennénk az élet apró örömeit?

… megengednénk magunknak, hogy örüljünk?

… időnként megünnepelnénk a sikereinket?

… megbecsülnénk azt, amink van?

… figyelnénk a testünk jelzéseire?

A hálanapló is sokat segíthet (fotó: Ava Sol, unsplash.com)

… mindennap legalább öt perccel többet mozognánk?

… nem hajszolnánk túl magunkat?

… hagynánk időt a felszusszanásra?

… nem söpörnénk szőnyeg alá a problémákat?

… nem rejtenénk el az érzéseinket?

… felvállalnánk a sebezhetőségünket?

… megbarátkoznánk a félelmeinkkel?

… a problémák helyett a megoldásokra koncentrálnánk?

… megtennénk az első lépést?

… nem adnánk fel az első kudarcnál?

Az egyik legjobb mozgásforma (fotó: ismeretlen)

… nem akarnánk mindent megszerezni, azonnal?

… nem ostoroznánk magunkat, amikor hibázunk?

… tanulnánk a hibáinkból?

… nem törekednénk a tökéletességre?

… mernénk beszélni az ötleteinkről?

… nem halogatnánk, esetleg kinyomoznánk, hogy miért halogatunk?

… néha segítséget kérnénk?

… elfogadnánk a segítséget?

… nem hánytorgatnánk fel, hogy mit tettünk másokért?

… legalább a saját magunknak tett ígéreteinket betartanánk?

Nem szabad egyből feladni (fotó: Elias Sch.)

… megvizsgálnánk, hogy miért maradunk benne egy számunkra kínzó élethelyzetben?

… elhinnénk, hogy önmagunkkal kapcsolatban mi vagyunk a szakértők?

… néha belebújnánk embertársaink bőrébe?

… a másik nem működésére is kíváncsiak lennénk?

… abbahagynánk a mártírkodást, az érzelmi zsarolást?

… rádöbbennénk, hogy nem gondolkodunk egyformán?

… szembenéznénk a magunk elöl is rejtegetett sötét oldalunkkal?

… elhinnénk, hogy mindennek ellenére értékesek, szerethetők és elég jók vagyunk?

… más szemüveggel néznénk a világot?

… végre rájönnénk, hogy egy életünk van, és nincs ismétlés?

Néha muszáj szemüveget cserélni... (fotó: Sergey Chuprin, unsplash.com)

Talán egy picivel önazonosabban élnénk, levetkőzve a felénk támasztott, néha eltúlzott elvárásokat.

Elfogadóbbak, türelmesebbek lennénk magunkkal és másokkal.

Gondoskodnánk a saját fizikai és érzelmi szükségleteinkről, nem várnánk el, hogy a családtagjaink, barátaink megtegyék ezt helyettünk.

Erősségként tekinthetnénk a sebezhetőségre, és rájöhetnénk arra, hogy kiknek van helyük az életünkben.

Tisztábban látnánk, hogy járható-e az az út, amelyen elindultunk, és végre felelősséget vállalhatnánk magunkért anélkül, hogy a körülményeket okolnánk mindenért.

Farkas-Ráduly Melánia