Gyerekkoromtól vonzott az irodalom és a történelem, de a középiskolát könyvelés osztályban végeztem. Szerencsére magamra hallgattam, és az egyetemi tanulmányaimat kommunikáció és közkapcsolatok szakon folytattam. Harmadéven az újságírásba is belekóstoltam, elsősorban sporthíreket szerkesztettem, azt is vállalva, hogy főként az olvasók értékelik az ilyesfajta igyekezeteimet.

Egy új arc (Fotó: Farkas-Ráduly Sándor – facebook.com/barangolofarkasok)

Később egy televíziónál dolgoztam, ahol végre rájöttem arra, mi is történik azután, hogy elköszönnek a bemondók és elsötétül a stúdió (gyerekkorom óta kíváncsi voltam rá). Ott is a sport kapott főszerepet – főleg az én örömömre –, majd körülbelül két év múlva egy másik városban rádiósként folytattam.

Most újra visszatértem a gyökerekhez, az újságíráshoz, de a másik két területtől sem távolodtam el teljesen. Közel nyolc éve családi vállalkozást alapítottam a korrektor unokatestvéremmel, Gergely Erikával, és azóta minden egyes nap a magyar nyelv tisztán tartásáért dolgozunk (a Szövegkovács Facebook-oldalán és blogján lehet követni a munkánkat). 

A Szövegkovács két alapítója 2015-ben (Fotó: Ambrus Melinda)

Szabadidőmben a versenytáncnak hódolok a férjemmel: az elmúlt tizenkét és fél évben kétszer is megmásztuk a szamárlétrát, előbb a nem hivatalos kategóriában, majd a leigazolt versenytáncosok között (most már nem versenyzünk). 

Gyulafehérváron (fotó: EdCri)

Közben az önfejlesztés és a vállalkozásfejlesztés is érdekelni kezdett, ami új kapukat nyitott meg előttem. Azzal szoktam viccelődni, hogy akár egy mesterképzést is elvégezhettem volna az elmúlt években, olyan sok szemináriumon és konferencián megfordultam. Tulajdonképpen ez a blog is ennek hatására született meg. 

Farkas-Ráduly Melánia