… nem rágódnánk azon, hogy mit gondol más? … legyőznénk a megfelelési kényszert? … megtanulnánk nemet mondani? … meghúznánk a határainkat? … nem magyarázkodnánk állandóan? … nem vállalnánk el mindent csak azért, hogy ne sértsünk meg másokat? … megértenénk, hogy kinek és miért akarunk…

2016-ban kezdtem el, ma sikerült befejeznem a tanfolyam első részét. Nem foghatom tőlem független okokra a halogatást, egyszerűen kevés időt szántam rá, de az is lehet, hogy nem volt egy elég erős miért a háttérben. Egy NLP-s online célkitűző tanfolyamról van szó, amelyet eleinte képtelen voltam…

2020. február 2-án jelentettem be, hogy szakítok vele… már több mint két évtizede gyötört. A jelenlétében képtelen voltam örülni a kisebb-nagyobb dolgoknak, mert mindig azt suttogta, hogy úgy sem tartanak örökké. Én pedig hallgattam rá, hagytam, hogy magával rántson…

Olyan, mintha két világ határán lebegnék. A régi tíz körömmel próbál visszatartani, és el akarja hitetni velem, hogy az az igazi élet. Mert ismerős, biztonságos. Az új egy járatlan útra terelne, fel-felvillant egy mosolyt, egy örömteli pillanatot, egy játékos táncot.

A hamisítványt rendeltem meg az egyik bukaresti forgalmazótól, de csak néhány hét múlva jöttem rá, hogy becsaptak. Nem volt viszonyítási alapom, hisz addig szedett-vedett eszközöket használtam a sminkeléshez, az viszont meglepett, amikor leesett az egyik ecset nyele.