Nem szeretem, ha rám erőltetnek valamit. 2013 májusában mégis muszáj volt engednem… Fellépésre készültünk a Magnum Versenytáncklubnál, a csapatunk pedig Shrek és Fiona történetét kellett „eljátssza”. Ezzel többé-kevésbé megbékéltem, azt viszont nem akartam elfogadni, hogy csak jelmezben léphetek, léphetünk színpadra.

Próbáltam megbarátkozni vele

Akkor bubifrizurám volt, amely nem illett Fionához. Parókát kellett (volna) kölcsönözni, én viszont minden porcikámmal tiltakoztam ellene. Miért kellene beállni a sorba? Miért nem elég, ha táncolok? Persze, a többi nő sem volt túl lelkes, de valamiért mégis könnyebben találtak parókát.

Hét Fiona

Én szinte az utolsó előtti napig halogattam, és amikor végre rászántam magam arra, hogy megtegyem a nagyon-nagyon nem tetsző lépést, csak egy agyonhasznált parókát találtam… Irtóztam tőle, de kénytelen voltam elfogadni.

Bécsi keringő közben

Rögtön felhívtam a temesvári fodrászomat, hogy kezdjen valamit a „hajammal”, mert fogalmam sem volt, mit kell csinálni ilyenkor. Szerencsére aznap volt egy szabad órája, sőt a sminkes is szakított rám időt. Nagyon el lehettem kenődve, mert egyikük sem kért pénzt a munkájáért.

Ilyen volt a rumba

Hazaérve laza lófarokba kötöttem a „hajam”, Fionásabb volt úgy, majd elindultunk a Filharmóniába… ott volt a fellépés. A jelenlegi edzőnk alig ismert fel, a mai napig nem jöttem rá, hogy mit jelentett az arcán átsuhanó mosoly.

Csapatmunka volt

Kétszer léptünk színpadra: előbb egy bécsi keringővel, majd egy rumbával… az első koreográfiát az egész csapat elszúrta, a második viszonylag jól sikerült. Miután lejárt az egész, szerettem volna a lehető leghamarabb megszabadulni a parókától, de a közös fotózkodás miatt nem lehetett. Utána azonban visszanyertem a saját hajam, és a fellépést követő kocsmázáskor már Meliként néztem a fényképezőgép lencséjébe.

Hét év távlatából tisztán látom, hogy a felkészülés alatt és a fellépés napján alaposan kimozdítottak a komfortzónámból… egy közös cél miatt kénytelen voltam félretenni a „rám ne erőltessenek semmit” mentalitást. Szokatlan, izgalmas kaland volt az életemben, sok-sok leckével. Például megtanított arra, hogy néha belebújhatok más bőrébe, de csak Meliként lehetek igazán önmagam. Mindenféle körítés, jelmez és álarc nélkül…  

Farkas-Ráduly Melánia